2012. április 1., vasárnap
1. rész
A Forma1-et imádó lányok legnagyobb álma, hogy a pilóták
mellett lehessenek hostessek. Némelyiküknek ez megadatik, de van, aki nem ilyen
szerencsés, és csak, mint néző jelenhet meg a pályán. Nos, én még náluk is
szerencsésebb voltam. Nekem több adatott meg, mint amit ők szerettek volna. 20
évesen én is a száguldó cirkusz tagja voltam 4 keréken. Igen, 4 keréken,
ugyanis esélyt kaptam arra, hogy versenyezhessek a világ legelitebb autós
kategóriájában. Mindössze 20 éves voltam. Felajánlották, elfogadtam. Részben
köszönhető is ez annak, hogy egy olyan ember nevelt fel, aki részese volt a
sportnak, az egyik csapat vezetője, név szerint Eddie Jordan. Végig egyengette
az utam a királykategóriáig. Sokan azt mondják, hogy ez férfi sport, de én
bebizonyítottam, hogy nem csak nekik van helyük a királykategóriában. Az utolsó
női versenyzővel, Giovanna Amatival nekem is volt szerencsém találkozni.
Hihetetlen, de mintha ma történt volna, pedig azóta eltelt 10 év. Addigra már
több kisebb kategóriában is jeleskedtem, és kitűnőre vizsgáztam. Giovanna
akkori barátja, Flavio fel is figyelt rám, de apám nem engedett ki a kezei
közül. Megértem. Fiatal voltam, és ilyen téren még tapasztalatlan. Csak egyet
tudtam. Autót vezetni, és legyőzni, akit le kellett. Versenyek előtt a fiúk mindig
röhögtek rajtam, és összesúgtak a hátam mögött. Futam után viszont a lábam
nyomát nyalták, és be akartak vágódni nálam. Mindig is utáltam a talpnyalókat,
de az olyanokat, akik megalázkodnak, egyenesen rühelltem. Ezért is próbáltam
leplezni, hogy nő ül a Forma1-s autóba, mikor lehetőséget kaptam apámtól egy
teszten. Csak, hogy megmutassa az újonc, hogy mit tud. Még nevet sem említett
se a csapattagoknak, se a többi csapat embereinek. Névtelen ember voltam, még
mielőtt nem mentem egy gyors tesztkört. Csak akkor esett le az álluk, hogy nő
vagyok, mikor a bukósisakot levettem a fejemről, ahogy kiszálltam a kocsiból.
Meghűlt a levegő körülöttem, apa viszont önelégülten mosolygott mellettem.
Ezzel bebizonyítottam, hogy nekem nem kell ahhoz jó kocsi, hogy gyors legyek.
Giovannának ez volt a veszte. Nem kapott jó autót, így nem tudott gyors lenni.
Ez után az akcióm után Flaviot még jobban ette a méreg, hogy nem kaparintott
meg magának sokkal előbb. De helyettem talált egy sokkal jobb pilótát. Az
egyetlent, akire azt mondtam a 2003-as mezőnyben, hogy bevállalnám. Igen, ilyet
mondtam, ugyanis Fernando Alonso nem kispályás pasi volt. Még kis kölyök
kinézetű, de annál jobb pilóta. Csak futólag találkoztam vele. Sose álltunk le
beszélgetni, mert nekem fontosabb volt az, hogy képben legyek egy-egy futam
előtt. És mégis csak furcsa volt, hogy a mezőnyből én vagyok egyedül nőnemű.
Mert a pilóták közti barátság normális, de ha már szoros kapcsolatról van szó,
az szerencsétlenséget okozhat. Én meg se magamnak, se másnak nem akartam bajt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése